PÁPUA ÚJ GUINEA

Létrehozás időpontja: szeptember 16, 1975

Rövid története:

Gyarmatosítás előtti időszak: Pápua Új-Guinea (PNG) több tízezer éve őslakos népek lakják, és legalább 50 000 évre visszamenőleg vannak bizonyítékok emberi megtelepedésre. Ezek a korai lakosok a kultúrák, nyelvek és társadalmi struktúrák széles skáláját alakították ki. Pápua Új-Guinea a Föld egyik nyelvileg legváltozatosabb helye, több mint 800 nyelvet beszélnek az országban.

  1. század: Az első európai kapcsolatfelvétel Pápua Új-Guineával a 16. században történt, amikor portugál és spanyol hajósok, köztük Jorge de Meneses és Íñigo Ortiz de Retes felfedezték a partvidéket. Jelentős európai befolyás azonban csak jóval később kezdődött.
  2. század: A 19. század végén több európai hatalom is érdeklődést mutatott Pápua Új-Guinea iránt. A sziget délkeleti része (Pápua) 1884-ben brit protektorátus lett Brit Új-Guinea néven, míg a sziget északkeleti részét Németország gyarmatosította Német Új-Guinea néven. A sziget belseje az európaiak számára nagyrészt feltáratlan maradt.

Az első világháború: Az első világháború idején az ausztrál csapatok 1914-ben elfoglalták Német Új-Guineát. A háborút követően a versailles-i szerződés értelmében Német Új-Guinea a Népszövetség ausztrál mandátum alá helyezte, és Új-Guinea Terület néven vált ismertté.

A két világháború közötti időszak: A háború után Pápua brit ellenőrzés alatt álló része Pápua néven önálló közigazgatási területként folytatta működését, míg az ausztrál igazgatású Német Új-Guinea a Népszövetség mandátuma alá került. Ezeket a területeket külön igazgatták, bár mindkettő Ausztrália ellenőrzése alatt állt.

  1. világháború: A második világháború alatt Pápua Új-Guinea a csendes-óceáni hadjárat egyik kulcsfontosságú csataterévé vált. A Kokoda Track hadjárat volt az ausztrál erők és a japánok közötti jelentős összecsapás, a Bismarck-tengeri csata pedig fontos szövetséges győzelem volt. Az ország súlyos károkat szenvedett, különösen az északi területeken, a japán megszállás és a szövetségesek bombázási hadjáratai miatt.

1945: A második világháború után az ausztrál közigazgatást visszaállították, és Pápua és Új-Guinea területeit egyetlen közigazgatási egységgé egyesítették, amelyet Pápua és Új-Guinea területének neveztek el.

1960s: A nemzeti függetlenségi mozgalom az 1960-as években kezdett erősödni, mivel a helyi vezetők az önkormányzatiságot szorgalmazták. 1971-ben hivatalosan elfogadták a Pápua Új-Guinea nevet, amely az egyesített területet tükrözte.

1975: Pápua Új-Guinea 1975. szeptember 16-án elnyerte teljes függetlenségét Ausztráliától. Michael Somare lett az újonnan szuverén állam első miniszterelnöke.

A függetlenség után: A függetlenséget követően Pápua Új-Guinea a politikai változások és a társadalmi fejlődés időszakát élte át. Miközben demokratikus kormányzati rendszert hozott létre, az országnak olyan kihívásokkal kellett szembenéznie, mint az etnikai feszültségek, a természeti erőforrások exportjától való gazdasági függőség és a társadalmi egyenlőtlenség. A legfontosabb kérdések közé tartozik az erőforrásokban gazdag tartományok, például Bougainville kezelése, ahol az 1980-as évek végén és az 1990-es években polgárháborúhoz vezető szeparatista mozgalom zajlott. A 2001-es Bougainville-i békemegállapodás megnyitotta az utat a függetlenségről szóló népszavazás előtt, amelyet 2019-ben tartottak meg, és amelyen a többség a függetlenség mellett szavazott, bár a végleges státuszról szóló tárgyalások folytatódnak.

 

Nemzetközi rövidítés: PNG

 

Pénznem: Pápua Új-Guinea kina (PGK)

Pápua Új-Guinea pénzneme a pápua új-guineai kina (PGK), amely 100 toeára oszlik. A kinát 1975-ben vezették be, nem sokkal azután, hogy az ország függetlenné vált Ausztráliától, és felváltotta az ausztrál dollárt.

A kina a hivatalos pénznem, és Pápua Új-Guineán belül a legtöbb vásárlásra, fizetésre és banki tranzakcióra a kina-t kell használni. Néhány esetben azonban, különösen a távoli területeken vagy nagy összegű tranzakciók esetén, elfogadható a külföldi valuta, például az ausztrál dollár, különösen az olyan ágazatokban, mint a turizmus és az erőforrás-kitermelés, bár ez nem törvényileg előírt.

A forgalomban lévő érmék között 5, 10, 20 és 50 toea, valamint 1 kina értékű érmék is vannak. A bankjegyek 2, 5, 10, 20, 50 és 100 kina címletűek, színes mintákkal, amelyek az ország kulturális örökségét és természeti szépségeit tükrözik.

 

Internetes domain: .pg

 

Tárcsázási kód: +675

 

Időzóna: GMT +10 és +11 között

 

Földrajz:

Pápua Új-Guinea legfontosabb hegyvonulata a Central Range, más néven a Central Cordillera. Ez a hegyvonulat az ország felföldi régióján keresztül húzódik, és délkeletre magában foglalja az Owen Stanley-hegységet. E hegységek csúcsai több mint 4000 méteres magasságot érnek el a tengerszint felett. Az ország legmagasabb csúcsa a Mount Wilhelm.

Az ország kiterjedt folyóhálózattal rendelkezik. A legjelentősebb folyók közé tartoznak a Sepik, a Fly és a Purari folyók. A Sepik folyó Pápua Új-Guinea leghosszabb folyója, mintegy 1126 kilométer hosszan folyik hatalmas esőerdőkön és mocsarakon keresztül, ami az ország földrajzának fontos jellemzője. A Fly folyó, amely az ország nyugati részén található, szintén figyelemre méltó hosszúságával és méretével, a világ egyik legnagyobb folyója a vízhozamát tekintve.

Pápua Új-Guinea számos nevezetes tónak ad otthont, köztük a Kutubu-tónak, amely a déli felföldön található, és trópusi esőerdők veszik körül. A tó jelentős biodiverzitási gócpont, és kulturális jelentőséggel bír a helyi közösségek számára.

Pápua Új-Guinea nagy részét sűrű trópusi esőerdők borítják, amelyek biológiailag a világ legváltozatosabbjai közé tartoznak. Ezek az erdők sokféle növény- és állatfajnak nyújtanak élőhelyet, amelyek közül sokan endemikusak a régióban. Az ország egyedülálló biológiai sokféleségéről ismert, beleértve a fakengurukat, a paradicsommadarakat, valamint az orchideák és más növényfajok sokaságát.

Pápua Új-Guinea kiterjedt tengerparti területei gyönyörű strandokkal, korallzátonyokkal és tengeri szigetekkel rendelkeznek, így az ország a búvárkodás és az ökoturizmus népszerű célpontja. Az ország a Korallháromszög része, amely a világ legnagyobb tengeri biodiverzitásáról ismert.

Pápua Új-Guinea Új-Guinea szigetének keleti feléből áll, amely Grönland után a világ második legnagyobb szigete. Ezenkívül több mint 600 kisebb szigetet foglal magában, például a Salamon-szigetek szigetcsoportjához tartozó Bougainville-szigetet, valamint a Bismarck-szigetcsoporthoz tartozó Új-Britanniát és Új-Írországot. Az ország szigetei méretükben és földrajzilag eltérőek, ami hozzájárul az ökoszisztémák hatalmas változatosságához.

 

Legmagasabb csúcs: Mount Wilhelm 4 509 m tengerszint feletti magasságban (14 793 láb).

Ez a csúcs az ország középső részén, a Középhegységben található.

A Mount Wilhelm nemcsak Pápua Új-Guinea legmagasabb hegye, hanem az egész Csendes-óceán és Ausztrálázsia legmagasabb csúcsa is.

 

Éghajlat:

Pápua Új-Guineában a trópusi éghajlatnak megfelelően egész évben általában magas a hőmérséklet. Az átlaghőmérséklet az alföldi és a tengerparti régiókban jellemzően 25 °C és 30 °C között mozog. A felföldön és a hegyvidéki régiókban a hőmérséklet hűvösebb, különösen a magasabban fekvő területeken, ahol az átlaghőmérséklet 15°C és 25°C között mozoghat, és éjszaka még alacsonyabbra is csökkenhet.

A páratartalom egész évben magas, ami a trópusi éghajlatra jellemző, különösen a tengerparti és alföldi területeken.

Pápua Új-Guineában két fő évszak van: az esős évszak és a száraz évszak. Az esős évszak általában decembertől márciusig tart, ilyenkor gyakoriak a heves esőzések, különösen a tengerparti területeken és az esőerdőkben. A száraz évszak jellemzően májustól októberig tart, bár egyes régiókban egész évben esik az eső. A csapadékhullás mintázata helytől függően jelentősen eltérhet; az északi partvidékeken a déli félteke téli időszakában több eső eshet, míg a déli partvidékeken az esős évszakot az ellenkező hónapokban élik meg.

Pápua Új-Guinea az esős évszakban ki van téve a trópusi viharok (más néven ciklonok) veszélyének, amelyek áradásokhoz és földcsuszamlásokhoz vezethetnek, különösen a meredek domborzati viszonyokkal rendelkező területeken.

 

Állat – és növényvilág:

Pápua Új-Guinea hihetetlenül gazdag biológiai sokféleségéről, különösen madárállományáról híres. Az ország számos madárfajnak ad otthont, köztük a híres paradicsommadaraknak, papagájoknak és a kazuárnak, egy nagy, röpképtelen madárnak, amely az emukkal áll közeli rokonságban. A kazuár Pápua Új-Guinea és Ausztrália északi részének esőerdeiben őshonos, és a magok terjesztésével fontos szerepet játszik a helyi ökoszisztémákban.

Pápua Új-Guinea számos endemikus fajnak ad otthont, ami azt jelenti, hogy csak ebben a régióban fordulnak elő. Ezek közé tartozik számos erszényes állat, például a fakenguru, a kuszkusz és a bandicoot. A paradicsommadarak is endemikusak a régióban, amelyek díszes tollazatukkal világhírűvé váltak. Az ország számos békafajjal rendelkezik, köztük a Mantella nemzetséghez tartozó fajokkal, valamint számos endemikus édesvízi halfajjal.

Pápua Új-Guinea hüllők széles választéka is megtalálható, köztük krokodilok (a sósvízi krokodil és az új-guineai édesvízi krokodil egyaránt), gekkók, gyíkok és számos kígyófaj, például korallkígyók és pitonok. A pápua taipan, a világ egyik legmérgesebb kígyója is megtalálható itt.

Az ország hatalmas trópusi esőerdei a növényvilág hihetetlen változatosságának adnak otthont. Ezekben az erdőkben ritka és értékes fafajok, mint például a mahagóni, különböző pálmafajták, valamint az orchideák gazdag választéka található – Pápua Új-Guinea a világ egyik legfontosabb orchidea régiója, több mint 3000 fajjal. Az erdők létfontosságúak az ország biológiai sokféleségének fenntartása és számos őslakos közösség hagyományos életmódja szempontjából.

A pálmaolaj Pápua Új-Guinea gazdaságának fontos részét képezi, a nagy ültetvényeken pálmaolajat termelnek az élelmiszer- és kozmetikai ipar számára. A pálmaolaj-ültetvények terjeszkedése azonban környezetvédelmi aggályokat vetett fel, mivel az erdőirtáshoz és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezethet.

Pápua Új-Guinea számos hagyományos törzse a helyi növényekre támaszkodik gyógyászati célokra, folytatva az őshonos növényvilág gyógyításra való felhasználásának ősi gyakorlatát.

 

Mezőgazdaság:

Pápua Új-Guinea legtöbb vidéki területén a mezőgazdaság domináns formája a megélhetési célú mezőgazdaság. A lakosság mintegy 85%-a önellátó mezőgazdaságból él, ami azt jelenti, hogy elsősorban saját és családjaik túlélésére termesztenek növényeket és tartanak állatokat. A legfontosabb önellátásra termesztett növények közé tartozik az édesburgonya (más néven kaukau), a taro, a manióka, a jamszgyökér, a banán és a szágó. Ezek a növények a helyi táplálkozás alapélelmiszerei, különösen a hegyvidéki és a tengerparti régiókban.

A rizs nem hagyományos termény Pápua Új-Guineában, de az utóbbi években egyre inkább bevezetésre került a helyi étrend és a mezőgazdasági gyakorlat diverzifikálása érdekében. Az országban fogyasztott rizs nagy része importált.

A létfenntartó gazdálkodás mellett Pápua Új-Guinea növekvő készpénztermeléssel is rendelkezik. Az ország különösen híres a kiváló minőségű kávétermeléséről, amely az egyik legfontosabb exportcikk. A kávét gyakran kisgazdaságokban termesztik a hegyvidéki régióban, ahol a hűvösebb éghajlat és a nagy tengerszint feletti magasság ideális feltételeket biztosít a kávétermesztéshez. A fő termesztett fajta az arabica kávé, bár alacsonyabb fekvésű területeken termesztenek némi robusta kávét is.

Egy másik jelentős készpénztermelés a pálmaolaj, amelyet kisgazdaságokban és nagy ültetvényeken egyaránt termesztenek. A pálmaolaj jelentős exportcikk, amelyet az élelmiszer- és a kozmetikai iparban egyaránt felhasználnak. Bár a pálmaolaj-termelés gazdaságilag fontos, az erdőirtás és a helyi ökoszisztémákra gyakorolt hatás miatt környezetvédelmi aggályokat vet fel.

A kaucsuktermesztés kevésbé jelentős az olyan növényekhez képest, mint a kávé és a pálmaolaj, de még mindig fontos mezőgazdasági ágazat. A kaucsukot síkvidéki területeken termesztik, elsősorban exportra.

A kakaó egy másik fontos készpénztermelő növény, különösen a tengerparti régiókban, például Kelet-New Britainben és Bougainville-ben. Pápua Új-Guinea kiváló minőségű kakaót termel, amelyet világszerte exportálnak csokoládégyártásra.

Az állattenyésztés elterjedt, bár továbbra is elsősorban kis léptékben folyik. A sertések különösen fontosak a hagyományos társadalmakban, nemcsak mint élelmiszerforrás, hanem kulturális és szertartási célokra is. A baromfitenyésztés széles körben elterjedt, és a helyi közösségek számára létfontosságú fehérjeforrást biztosít. Egyéb haszonállatokat, például szarvasmarhát és kecskét is tartanak, de sokkal kisebb mértékben.

 

Természeti erőforrások kitermelése:

Pápua Új-Guinea a csendes-óceáni térség egyik legnagyobb aranytermelője. Jelentős aranybányászati tevékenységet folytatnak olyan helyeken, mint Porgera, Lihir és Hidden Valley. A Lihir-szigeten található Lihir aranybánya a világ egyik legnagyobb aranylelőhelye, míg a felföldön található Porgera évtizedek óta kulcsfontosságú aranytermelő. Ezek a bányászati tevékenységek jelentősen hozzájárulnak a nemzetgazdasághoz.

Az ország jelentős rézkészletekkel is rendelkezik, és a rézbányászat egy másik fontos gazdasági tevékenység. A nyugati tartományban található Ok Tedi bánya Pápua Új-Guinea egyik legnagyobb bányászati projektje. Az eredetileg aranyra összpontosító Ok Tedi ma már elsősorban réz- és aranybánya, és jelentős mértékben hozzájárul a gazdasághoz, bár a Fly folyó szennyezése miatt jelentős környezeti kihívásokkal is jár.

Az arany és a réz mellett ezüstöt is kitermelnek, gyakran az arany- és rézbányászat melléktermékeként.

Pápua Új-Guinea egyre nagyobb potenciállal rendelkezik az olaj- és földgázkitermelés terén, amely iparágak egyre fontosabbá válnak az ország gazdasága számára. Az ExxonMobil által vezetett PNG LNG (cseppfolyósított földgáz) projekt az egyik legjelentősebb energiaprojekt a régióban. A 2014 óta működő projekt LNG-t exportál az ázsiai piacokra, és nagymértékben fellendítette az ország gazdaságát. Az ország földgázkészleteinek további kiaknázása érdekében további kulcsfontosságú földgázprojektek, például a pápua LNG-projekt van folyamatban.

Mészkövet termelnek ki és használnak fel helyben cementgyártásra és építőanyagok előállítására. Ez az iparág azonban az arany-, a réz- és az LNG-termeléshez képest nem jelentős szereplője a nemzetgazdaságnak.

Pápua Új-Guinea nikkelben és kobaltban is gazdag. A Madang tartományban található Ramu nikkelbánya jelentős nikkel- és kobalttermelő, mindkettő fontos a globális iparágak, például az akkumulátorgyártás számára.

 

Ipar:

Pápua Új-Guinea élelmiszeripara számos élelmiszeripari termék, ital és helyi specialitás előállításával foglalkozik. Az ipar magában foglalja az olyan alapnövények feldolgozását, mint az édesburgonya, a taro, a manióka és a szágó, valamint a kávé, a pálmaolaj és a kókuszdiótermékek előállítását, amelyek jelentős mezőgazdasági exportcikkek. A helyi italgyártás a kávé, a sör (különösen az SP Lager, a népszerű helyi sör) és az üdítőitalok növekvő piacát foglalja magában. A hagyományos ételkészítési módszerek megőrzésére is nagy hangsúlyt fektetnek, bár a modern élelmiszer-feldolgozás egyre nagyobb teret nyer a hazai és az exportigények kielégítése érdekében.

Az építőipar létfontosságú szerepet játszik Pápua Új-Guinea fejlődésében, amelyet az infrastruktúra fejlesztésének szükségessége hajt, különösen az utak, hidak, kikötők és repülőterek terén. Az ország zord terepviszonyai és szétszórt lakossága kihívássá, de elengedhetetlenné teszi az infrastruktúra fejlesztését. Az építőipari ágazat erősen kötődik a külföldi beruházásokhoz és a kormányzati projektekhez, amelyeket gyakran nemzetközi segélyek és magánpartnerségek finanszíroznak. A kulcsfontosságú infrastrukturális projektek a természeti erőforrások kitermeléséhez is kapcsolódnak, mint például a PNG LNG projekt, amely az ipari és kereskedelmi építkezések növekedését ösztönözte.

A halászati ágazat magában foglalja mind a helyi közösségek által a megélhetés érdekében alkalmazott hagyományos halászati módszereket, mind az exportpiacokra irányuló modern kereskedelmi halászati technológiákat. A tonhalhalászat különösen fontos, mivel Pápua Új-Guinea a világ egyik leggazdagabb tonhalhalászterületén található. Pápua Új-Guinea az egyik vezető tonhalexportőr, és a tonhalfeldolgozó ipar jelentős foglalkoztatási forrást biztosít, különösen olyan területeken, mint Madang és Lae. Más tenger gyümölcsei, mint például a garnélarák, rákok és kagylók, szintén exportra kerülnek, különösen az ázsiai piacokra.

 

Szolgáltatások és egyéb gazdasági ágazatai: tengeri és légi közlekedés.

 

Természeti és történelmi látnivalók: Tavurvur vulkán, Varirata Nemzeti Park, Tami-szigetek, Sepik folyó, esőerdők, tengerpartok, Port Moresby és a Trobriand-szigetcsoport.

Pápua Új-Guinea hegyvidéki tájai ideálisak a túrázni és kirándulni szerető turisták számára. Az egyik legnépszerűbb túracélpont a Mount Wilhelm, az ország legmagasabb csúcsa. A Mount Wilhelm lenyűgöző kilátást és kihívást jelentő hegymászást kínál, amely a helyi és nemzetközi kalandorokat egyaránt vonzza. A túra esőerdőkön, alpesi füves területeken és gleccsertavakon keresztül vezet, egyedülálló túraélményt nyújtva.

Egy másik ikonikus túraútvonal a Kokoda Track, egy történelmi ösvény, amely mintegy 96 kilométer hosszan húzódik a zord Owen Stanley Range-en keresztül. Az útvonal a második világháborúban játszott szerepéről híres, ahol az ausztrál erők 1942-ben a Kokoda-kampány során összecsaptak a japán csapatokkal. Ma a Kokoda Track nemcsak a háborúban harcolóknak állít emléket, hanem népszerű túracélpont is, amely trópusi esőerdőkön, hágókon és távoli falvakon át vezető, kihívást jelentő utat kínál. Jelentős történelmi és kulturális értékkel bír, és vonzza azokat a látogatókat, akik szeretnének megismerkedni Pápua Új-Guinea háborús történelmével, miközben természeti szépségeit is megtapasztalják.

Pápua Új-Guinea élénk fesztiváljairól is ismert, amelyek az ország gazdag kulturális sokszínűségét ünneplik. A Goroka Show, amelyet évente rendeznek meg a Keleti-fennsíkon, az ország egyik leghíresebb és legszínesebb kulturális fesztiválja. Különböző törzsi csoportok hagyományos táncait (az úgynevezett énekléseket), zenéjét és művészi kifejezésmódjait mutatja be. Az esemény egyedülálló lehetőséget biztosít a turisták számára, hogy szemtanúi legyenek Pápua Új-Guinea számos etnikai csoportjának változatos törzsi szokásainak, viseleteinek és testművészetének. Egy másik jelentős fesztivál a Mount Hagen kulturális show, amely hasonlóan törzsi előadásokat mutat be, és a helyiek és a nemzetközi látogatók egyik fő vonzerejévé vált.

A kulturális látnivalók mellett Pápua Új-Guinea természeti látnivalókban is bővelkedik, beleértve az érintetlen esőerdőket, korallzátonyokat és strandokat. A Trobriand-szigetek, a Milne-öböl és a Sepik folyó jól ismertek természeti szépségükről és a madármegfigyelési, búvárkodási és búvárkodási lehetőségekről.

 

 

Államforma: alkotmányos monarchia

Pápua Új-Guinea államfője a brit uralkodó, de az uralkodót a főkormányzó képviseli. A főkormányzót nem közvetlenül az uralkodó nevezi ki, hanem Pápua Új-Guinea nemzeti parlamentje választja meg hatéves időtartamra. A főkormányzó ünnepélyes feladatokat lát el, és hivatalos minőségében képviseli a monarchiát, de a végrehajtó hatalom nagyrészt a kormányé.

A tényleges végrehajtó hatalmat a miniszterelnök gyakorolja, aki a kormányfő. A miniszterelnököt a nemzeti parlament tagjai választják meg általános választásokat követően, ahol a miniszterelnök általában a többségi parlamenti párt vagy koalíció vezetője. A miniszterelnök felügyeli a kabinetet, és felelős a politika végrehajtásáért és a kormány irányításáért.

Pápua Új-Guinea egykamarás törvényhozó testület, a nemzeti parlament, amely 111 tagból áll. Ezeket a képviselőket a nép választja ötéves időtartamra az ország különböző választókerületeiből. A parlament törvényeket fogad el, felügyeli a kormány munkáját, és képviseli az emberek érdekeit.

Pápua Új-Guinea független igazságszolgáltatással is rendelkezik, amely biztosítja, hogy a jogrendszer az ország törvényei és alkotmánya szerint működjön. Az igazságszolgáltatáshoz tartozik a Legfelsőbb Bíróság, amely a legfelsőbb bíróság, valamint a Nemzeti Bíróság, a tartományi bíróságok és a helyi bíróságok. A bírósági rendszer független a végrehajtó és a törvényhozó hatalomtól, biztosítva a jogállamiságot és a polgárok jogainak védelmét.

 

Főváros: Port Moresby

Port Moresby Új-Guinea szigetének délkeleti partvidékén, Pápua Új-Guinea déli részén, a Korall-tengerre nyílik. Pápua Új-Guinea fővárosa és legnagyobb városa, az ország fő gazdasági, politikai és közigazgatási központja. Port Moresby ad otthont a legfontosabb kormányzati intézményeknek, köztük a nemzeti parlamentnek, a legfelsőbb bíróságnak, valamint különböző nagykövetségeknek és nemzetközi szervezeteknek. A város az elmúlt években jelentős városi növekedést és fejlődést tapasztalt, bár az infrastruktúrával, a várostervezéssel és a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos kihívásokkal néz szembe. A város a kereskedelem, az ipar és a közlekedés csomópontja, a Jacksons nemzetközi repülőtér pedig kaput biztosít a nemzetközi célpontok felé.

Az Ela Beach a város népszerű tengerparti területe, ahol a helyiek és a látogatók pihenhetnek, úszhatnak, és élvezhetik az olyan eseményeket, mint a kulturális fesztiválok. A Port Moresby Nature Park az ország gazdag biológiai sokféleségét mutatja be, és lehetőséget kínál az őshonos vadon élő állatok, például a fakenguruk, a kazuárok és a különböző madárfajok, köztük a paradicsommadarak megfigyelésére. Egy másik fontos kulturális intézmény a Nemzeti Múzeum és Művészeti Galéria, amely Pápua Új-Guinea kulturális örökségét, hagyományos művészeti alkotásait, műtárgyait és történelmi kiállítási tárgyait bemutató gyűjteményeket rejt. A Parlamenti Ház, egy jellegzetes épület, amely a modern építészetet ötvözi a hagyományos mintákkal, tükrözi az ország kulturális sokszínűségét. A Port Moresbybe látogatók felfedezhetik Hanuabada falut is, a régió egyik legnagyobb gólyalábas faluját, amely bepillantást enged a hagyományos életmódba.

A város lakossága körülbelül 420 000 fő.

 

Terület: 462 840 km2 (178 704 négyzetmérföld)

 

Népesség: 10 143 000 (2022-es becslés)

Pápua Új-Guinea lakossága számos őslakos csoportból, köztük sokféle törzsből áll, amelyek mindegyike sajátos nyelvvel és kultúrával rendelkezik. A felföldi régió néhány nagyobb csoportja közé tartoznak a huli, az enga és a dani (bár a dani inkább Új-Guinea indonéziai részéhez kötődik). A felföldiek a Központi-hegység hegyvidéki régióiban élnek, ahol hagyományos mezőgazdasággal foglalkoznak, és erős kulturális hagyományokat ápolnak, beleértve a díszes szertartási öltözködést és az énekléseket (hagyományos fesztiválok).

A Sepik folyó mentén élő csoportok, mint például az Iatmul, gazdag művészeti hagyományaikról, különösen a fafaragásról és a szobrászatról ismertek. A Sepik népe híres a bonyolult maszkok, kenuk és szellemházak (más néven haus tambaran) készítéséről, amelyek jelentős spirituális és kulturális jelentőséggel bírnak. Művészeti és kézműves hagyományaik központi szerepet játszanak kulturális identitásukban, és generációkon keresztül öröklődnek.

Pápua Új-Guinea híres a rendkívüli nyelvi sokszínűségéről: az ország területén több mint 800 különböző nyelvet beszélnek. Ezek a nyelvek számos nyelvcsaládhoz tartoznak, köztük az ausztronéziai és a pápua nyelvekhez, így a világ egyik legnyelvesebb országa. E nyelvek közül sokat kis közösségek beszélnek, ami tükrözi az ország rendkívül széttöredezett társadalmi és kulturális tájképét. A tok-pisin, egy angol alapú kreol nyelv, amelyet széles körben beszélnek, és az ország lingua francájaként szolgál, megkönnyítve a kommunikációt a különböző anyanyelvű emberek között. Az angol az egyik hivatalos nyelv, amelyet a kormányzatban, az oktatásban és az üzleti életben használnak, bár a vidéki területeken nem beszélik széles körben.

Pápua Új-Guinea uralkodó vallása a kereszténység, amelyet a 19. században kezdődő európai misszionáriusok hoztak be. Ma a római katolicizmus, a lutheranizmus, az evangélikus és a pünkösdi egyházak a legelterjedtebb keresztény felekezetek. Bár a lakosság nagy része kereszténynek vallja magát, sokan a hagyományos bennszülött hiedelmeket és gyakorlatokat is beépítik keresztény hitükbe. Ezek az őslakos vallási gyakorlatok gyakran magukban foglalják az ősök imádatát és a mindennapi életet befolyásoló szellemekben való hitet. Így az ország számos részén a kereszténység és a hagyományos hiedelmek egyedülálló keveréke létezik.

 

UNESCO világörökségi helyszínek: 1

 

  1. Kuk korai mezőgazdasági terület (2008) – Ez a terület olyan ősi mezőgazdasági rendszerek maradványait tartalmazza, mint a több ezer évvel ezelőtt épült teraszos mezők, csatornák és öntözőrendszerek.

 

Nemzeti parkok: 2

 

  1. Varirata Nemzeti Park
  2. Talele-sziget Nemzeti Park